Na nem kell megijedni, nem nagy a gond csak egy kis nátha....
Mindig minden változik. Eddig Vincét nem nagyon hatotta meg, ha benáthásodott, napközben nem volt gond vele, éjszakára jól kitakarítottuk az orrát, aztán aludt. Legutóbb már az orrszívást is szépen engedte, egyedül is meg tudtam csinálni még segített is. Aztán mára elég durván betaknyosodott, megint elõkerült a porszívó, naivan arra gondoltam, gyorsan megcsináljuk és mindenki boldog. Ebbõl az lett, hogy le kellett fogni, mert annyira nem akarta, egy óra alatt 2x kelt fel sírva, mert nem tud aludni. Azt hiszem hosszú (vagy rövid?) éjszakáim lesznek...

Volt egy kis esõ...

Lassan eltelt másfél év mióta 3 tagú (állatokkal együtt 5) lett a családunk.

Ez idõ alatt igen sok minden történt, megpróbálom most kicsit összefoglalni.

Vince tüneményes csecsemõ volt, mintagyerek, aki evett, aludt, közben szépen fejlõdött. Viszonylag hamar kiderült, neki van saját akarata, amit érvényesíteni is akar. Elõször olyan 4 hónapos kora körül jött(ünk) rá erre, amikor kitalálta, hogy õ mindent látni szeretne a nagyvilágból. Mivel még erõsen mozgásképtelen volt, természetesen én cipeltem mindenhová. Kicsit el is fajult a dolog, mert egy idõ után éktelen visításban tört ki, ha le akartam picit ülni vele. Többen mondták, hogy 4 hónaposan még nem képes manipulálni és hisztizni... Én meg elhittem, cipeltem a már akkor sem könnyû gyereket mindenhová, fõztem, takarítottam vele, de azért valljuk be, egy idõ után ezt nem lehet bírni sem lelkileg, sem fizikailag. Közben Vince teljesen leszokott az önálló játékról, ami a fejlõdés szempontjából nem szerencsés, úgyhogy radikális változtatások történtek. Ebben az idõszakban sokat sírt, mert nem vettem fel. Olyan másfél hónap alatt azért kezdett javulni a helyzet. Visszaszokott a babakocsiba (addig kendõztünk) is.

Fellélegezhettünk kicsit, mikor 5 hónaposan egyik napról a másikra megült. Egyik nap még eldõlt, másnap pedig ült, mint a cövek negyed órán keresztül, mi meg csak lestünk . Aztán ezen a ponton megállt a dolog, jó volt neki így, tudott játszani, látott mindent. Próbálkoztunk a hozzátáplálással, de nagyrészt még a tápszer volt a fõ eledel.

Teltek a hetek, lement a nyári találkozó, ami alatt anyuék vigyáztak rá egész hétvégén. Akkor volt 8 hónapos. És ekkor jött a meglepetés: miután pár napig csak futólag láttam, hétfõn az a látvány fogadott, hogy Vince megunta az ücsörgést, elkezdett mászni. Elég furán, féloldalasan mûvelte mindezt, de nagyon vicces volt  Mozgásfejlõdésben minden írott szabályt felrúgva csak ekkor kezdett el forogni is. Elõbb mászott, mint forgott, kúszni egy percig nem láttuk. És nem is érte be azzal, hogy fordult és mászott, ugyanabban a hónapban bútor mellett felkapaszkodott, ácsorgott.

Ügyes volt, én meg próbáltam nem túlzottan óvni az esésektõl. Esett is sokat. De nem bátortalanította el a dolog, 10 és fél hónapos volt, amikor megtette elsõ 3-4 lépését. Másnap „átsétált” a konyhán. Napról napra nagyobb távokra volt képes

Aztán elérkezett az elsõ szülinap is, gyorsan repül az idõ. A szülinapi torta nem lett barát, Vince belenyúlt az égõ gyertyába, utána nem ízlett a torta sem annyira. Azért elfogyott

A tél nem volt a kedvencünk, egy éppen totyogó gyerek a sok ruhában, nagy hóban... Úgy érezte õ már biztonsággal tud járni, de így csak bukdácsolás volt. Talán majd a következõ telet már élvezi.

Végre kitavaszodott, így egy kicsit könnyebb és egy kicsit nehezebb is. Babakocsiban már nem ül meg órákig, egyfolytában menne, de most mindig olyan dolgokba ütközik, amit nem szabad. Meg kell tanulni a szabályokat, amik annyira nem tetszenek neki. Fõleg, hogy túl vagyunk egy kis dackorszakon, bár az a gyanúm lesz ez még sokkal rosszabb is. Egy hónapja kezelhetetlen volt, mindenért hisztizett, õ akarta egyedül, nem úgy ahogy én, nem akart aludni sem. Lecsengett talán, persze még mindig vannak feszült pillanatok.

Közben jött a levél, hogy felvették a bölcsibe, ma megyek életem elsõ szülõi értekezletére, ami nekem azért elég ijesztõ.

Vince szerencsére nem egy beteges gyerek. Volt néha náthás, de talán egyszer volt olyan, hogy emiatt az orvos gyógyszert írt fel. Március-április környékén azonban nagyon ránk járt a rúd. Sikerült márciusban összeszedni egy Rota-vírust. Hányás, hasmenés stb. De ha ez nem lett volna elég, közben 4 foga is jött egyszerre, ami miatt nem nagyon akart enni, se inni. Kórház lett a vége, sajnos kiszáradt, a cukorszintje leesett, szegényt nagyon rossz volt bekötött infúzióval látni. Hétfõ este mentünk be és csütörtökön engedtek haza minket. Nem volt hosszú idõ, de én vagy 10 évet öregedtem. Majd jött a húsvét, nyuszy elutazott, mi meg lementünk anyuékhoz Mohácsra. Egyik este, miközben épp élveztem, hogy a barátnõimmel nyugodtan beszélgethetek, mert a gyerek jó kezekben van, nem kell rohanni haza, hív anyu, hogy gyorsan menjek, mert Vincének begyulladt a kukaca. Itt jegyzem meg, hogy következõ keddre már idõpontunk volt a fehérvári gyereksebészetre fitymaszûkület gyanú miatt. Rohantunk Mohácson az ügyeletre, de õk azt mondták meg kéne mutatni egy sebésznek, az pedig legközelebb Pécsen van. Azt is hozzátette az ügyeletes doktornõ, hogy per pillanat mûtõben van a doki, annyira ne siessünk. Mondtam, hogy úgyis kell másfél óra, míg összepakolunk meg beérünk. Mondta, addigra tuti végeznek. Egyébként Mohácson átöblítették 3x Betadinnal neki.

Bementünk tehát Pécsre. Kb. este 10 körül lehetett. A doki tényleg mûtõben volt... Hajnali negyed 2-ig. Mikor meglátott minket, nagyon mérges volt, mert õ elmondta telefonban a mohácsiaknak, hogy ne induljunk el egy ekkora gyerekkel, mert nem fog tudni jönni. Mondtam, hogy már kezelték, úgyhogy megnézte, de nem csinált vele semmit, kaptunk receptet, másnap vissza kellett menni. Szegény Vincének nagyon csípett a pisi, minden alkalommal sírt :( Másnap (csütörtök) kapott még egy kezelést, aztán kedden elmentünk a fehérvári gyereksebészetre. Ott a doki megvizsgálta, volt egy kis letapadás, azt feltépte (gyerek visít), receptre kenõcs, 5 napig kenegetés, kamillában fürdés, majd egy hét múlva kontroll. Szépen gyógyul, nem tapadt vissza, pár napig kamillás mosogatás, minden fürdésnél hátrahúzni, 3-4 hét múlva kontroll (lassan idõpontot kell kérnem). Most szerencsére minden rendben, úgyhogy a mûtétet megúsztuk.

Elekzdett beszélni, persze nagy részét még csak mi értjük. Vagy mi sem A szavak, amiket szépen tud mondani: apa, mama, papa, dédi, néni, szia, baba, sír, sisak, még, csüccs, nínó. Soknak az elejét, soknak a végét mondja, másoknak a közepét. Mindent kommentál a maga kis nyelvén, nagyon aranyos és nagyon dühös tud lenni, ha a hülye felnõtt nem érti

Itt tartunk most, másfél évesen, hamarosan bölcsisen. Örökmozgó, egyfolytában dumáló és akaratos, mellesleg autómániás. Vajon kitõl örökölte?

Igen, azok ott szúnyogok.

Bár idén extrém hosszú tél volt, amint elkezdett enyhülni, kaptunk borzasztó sok esõt, aztán most meg marha meleg van, úgyhogy a tavalyi idõpontot kb. tartva ma kellett elõször kaszálni.
Meglepõen masszív lett a tarack, hogy rohadjon meg.

És miközben hátul irtottam a növényt, elöl szaporítani próbáltam, átkapálgattam, ahol kihalt teljesen a növényzet, és kiszórtam egy kiló fûmagot, meglátjuk, hajlandó lesz-e kinõni. 
Ja, és végre elültettem a ház elé, az utcára Tónit, a tavalyi karácsonyfánkat

Mindig is gond volt a párásodás, ami aztán az ablakok fokozatos cseréjével egyre inkább elõjött.
Mivel a kazán kinn van, valószínûleg szimplán a falban szivárog fel a víz, amivel sokmindent nem tudunk kezdeni, sajnos, viszont a nedves falak vonzzák a penészt és áztatják le a festéket ott is, ahol maga a fal nem is vizesedik...
Körbenéztünk, hogy milyen berendezések léteznek erre, és végülis nem találtunk jobb ajánlatot, mint 30-ért egy 20 l / 24 h maximális tudású berendezés az Aldiból.

 

Bekapcsoltuk, 3 óra alatt már összegyûlt a tartályban közel 1 liter víz, úgyhogy valamit csinál, ez biztos, aztán majd kiderül, hogy hosszabb távon mennyi haszna van.

 

Eredmények:
11.18. 2 l / 4 h
11.19. 4 l / 7 h
11.20. 4,3 l / 10 h
11.21. 3,3 l / 7 h
11.22. 3,4 l / 10 h
11.23. 3,8 l / 10 h

Elérkezett a pillanat, amikor Vince úgy érezte, hogy összeszedte minden bátorságát, egyensúlyérzékét és ügyességét ahhoz, hogy elinduljon felfedezni a világot. Tette mindezt múlt szerdán, és azóta is szorgalmasan gyakorol Meg se áll, csak megy, megy, megy. Ebben persze nagyon elfárad, de élvezi. Nagyon cuki



Azóta egyre nagyobb távokat tesz meg Mire egy éves lesz, szaladni is fog, én meg lefogyok végre

A belsõ felújítási munkákból tavaly kimaradt a saját szobánk logisztikai okokból (nem lett volna hol aludnunk), így erre idén kerítettünk sort. A projekt kisebb mivolta miatt semmiféle elõkészületet nem végeztünk, csak levittük Vincét Mohácsra a nagymamához, hogy a legkoszosabb melóknál ne legyen otthon, és egyúttal elhoztuk a nagypapát dolgozni

Tovább...

Vince lassan 8 hónapos lesz (teljesen hihetetlen), történések vannak. Már régóta stabilan ül, de valahogy a mászás gondolata eddig nem vetõdött fel benne. Eddig. Történt ugyanis, hogy nyári tali alatt anyuékkal volt jórész, ert nekem nem nagyon volt idõm. Hétfõn meg azt vettem észre, hogy mászik. Nagyon vicces, mert nem úgy csinálja, ahogy kellene, ahogy más gyerekek, hogy mindkét térdén halad, hanem az egyik lába mindig talpon van, úgy löki magát elõre. Hurrá. Nagyon élvezi amúgy, meg se áll, még akkor se amikor már nagyon fáradt
Plusz kijött - szintén a nyári tali alatt - az elsõ foga alul Furcsa lehet neki, a nyelvével mindig azt piszkálja