A történet tulajdonképpen ott kezdõdik, hogy Székesfehérvárra költözésem elõtt egy héttel (2007 június) az elõzõ cicámat, aki Fáncsi névre hallgatott, szerencsétlen baleset érte :( Borzasztóan megrázott az eset, teljesen kibuktam, mire Adél barátnõm úgy gondolta, meglep valamivel...

A meglepetés egy hófehér kis szõrmók volt, aki azonnal birtokba vette a szobámat Mohácson, majd miután végigsipákolta a Mohács-Székesfehérvár utat a kezemben, az itteni házat is. Õ volt Tequila, aki 2007. június 3-án született és alig 8 hetes volt, mikor hozzánk került.

Nem mondom, hogy nem volt vele gond, de minden kisállat rengeteg gondot és még több örömet tud okozni. Az elsõ probléma akkor jelentkezett, amikor tudatosult bennünk, hogy már be van tervezve a nyaralás és nem tudjuk, mi lesz addig Tequivel. De szerencsére az embernek vannak barátai, akik ilyenkor mindig kisegítik :D

Majd jött a fülprobléma, kiderült ugyanis, hogy Tequila füle atkás. Nehezen ugyan, de legyûrtük ezt is, megkapta az oltásait és már nem volt más dolga, mint szépen nagy-nagy macskává nõni, amit õ meg is tett :)
7 hónaposan átesett az ivartalanításon, bár nem kijárós macsi, de így talán mindenkinek jobb, nyugisabb az élete.

Kicsit a személyiségérõl: Tequila nem az a tipikus bújós, hízelgõs, dorombolós macska. Sokkal inkább magának való, akaratos, önkényes, harapós...és még mindig szopik :D Ha akarja, akkor odajön hozzánk egy kis simiért, de õt csak úgy nem lehet megsimogatni. A pocaksimi egyenesen tabu, minimum kézletépés jár érte.

Szóval, õ Tequila nagy vonalakban, majd jobban megismeritek a blogból...

Tequila egy váratlan, gyors lefolyású betegség után sajnos 2008. február 15-én itthagyott bennünket. :(